Munkáink kategória bejegyzései

NEA-NO-17-SZ-1410 pályázat


Kommunizmus áldozatainak emléknapja

Százhúsz millió halálos áldozat

A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek Zircen.

Az emlékező ünnepségre a Ciszterci Apátság Gobelin-termében került sor, a szervező Zirci Országzászló Alapítvány részéről dr. Kőváry György köszöntötte a megjelenteket.
A kommunizmus áldozataira Szabó Sándor András lovag, a Magyarok Nagyasszonya Világ Győzelmes Királynője Szent Korona Lovagrend tagja emlékezett. Mint azt elmondta, a Magyar Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata rendelte el a Kommunizmus Áldozatai Emléknapjának megtartását, melynek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én emlékeznek meg a kommunista diktatúrák áldozatairól. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a kommunistákkal szemben történő kiállása miatt a szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, és a Szovjetunióba szállították, ahol húsz évre ítélték el.
Hozzátette: a politikus letartóztatása az első lépés volt azon az úton, melynek során a kommunista párt, kiiktatva az ellenszegülőket, haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Ez a szomorú történet a kommunizmus közel ötvenéves uralmát jellemezve a demokrácia és a szabadságjogok semmibevételének jelképévé vált.

1

Szabó Sándor András emlékezőbeszéde, mellette dr. Kőváry György

Becslésekre és levéltári kutatásokra hivatkozva elmondta, körülbelül 120 millió halálos áldozata volt a kommunizmusnak az egész világon. Ebbe nem tartoznak bele a rendszer azon áldozatai, akiket börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akiket csoport vagy vallási hovatartozás miatt üldöztek, vagyonuktól megszabadítottak, kitelepítettek. Nincsenek benne azok a magyar nők, édesanyák sem, akiket a „hős” szovjet „felszabadító” katonák megbecstelenítettek, és akiknek megmentése érdekében Mindszenty József bíboros-hercegprímás a nyugathoz fordult gyógyszerért, hogy vérbajukból kigyógyulhassanak. Megbecsülhetetlenül magas azoknak az embereknek a száma, akiket a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak. A kommunisták saját érdekükben a legaljasabb hazugságoktól sem riadtak vissza, elég csak a koncepciós perekre gondolni.

2

Szabó Sándor András végül arra hívta fel a figyelmet, hogy soha nem kell félnünk az igazságot megvallani, mert hallgatással csak a gonoszok érdekeit szolgáljuk. „Legyünk bátrak, már csak azért is, mert Isten nem hagyja a gyávákon keresztül megvalósulni fenséges tervét!”
Az áldozatok emlékére áldást mondtak a történelmi egyházak képviselői, Vecsey Katalin református lelkész, Huszár G. Lőrinc plébános atya és Szakos Csaba evangélikus lelkész. A Zirci Református Egyházközség vezetője megemlékezett a tavaly novemberben, életének 92. évében elhunyt Gulácsy Lajosról, a kárpátaljai református egyház nyugalmazott püspökéről, akit a református egyházban végzett tevékenysége miatt a szovjet hatóságok 1949-ben letartóztattak, és tíz évre elítéltek. Hét év kazahsztáni raboskodás után 1956-ban szabadult, és tért vissza Kárpátaljára, de a szovjet hatóságok csak 1979-től engedélyezték számára a lelkészi szolgálat végzését.

3

Az emlékezők csendben imádkoztak az áldozatokért, végül együtt elénekelték a Szózatot.

Kelemen Gábor

NEA-KK-2016-M-1177 pályázat

A kereszttől az Ezüstkeresztig

A településen található műemlékek megmentését szolgáló alapítvány tagjaként a magyar keresztény kulturális örökség védelme érdekében végzett munkája elismeréseként a Köztársaság Elnöke Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntette ki Bittmann Károlyt, a Zirci Országzászló Alapítvány titkárát.

A kitüntetés átadására két nappal az államalapítás ünnepe előtt került sor a Pesti Vigadó dísztermében. Az élmények még frissek, azt mondja, felemelő érzés volt részt venni az ünnepségen, a közel kétszáz kitüntetett egyike lenni, majd azokról kezd beszélni elsőként, akiknek köszönheti mindezt.

Először is a Jóistenről, aki erre az útra irányította. Aztán a szülőkről, akiktől a lelki töltést, erőt, szorgalmat kapta. És nem utolsósorban a családról – feleségéről, gyermekeiről, unokáiról –, akik mindvégig mellette voltak, amikor lerakta azt a sok építőkövet a szeretett bakonyi kisváros földjére.

Pedig nem is zirci születésű, egy ötgyermekes család középső fiújaként Bakonyoszlopon látta meg a napvilágot 1949. október 22-én. Igen, éppen betöltötte hetedik életévét az ’56-os forradalom idején. Emlékszik, a kerítés tetejéről nézték, ahogy meneteltek az orosz katonák a házuk előtt. A kis katolikus falu templomának nagy oltárát a mai napig édesanyja hímzett terítője díszíti. Bittmann Károly 1974-ben került Zircre. Házasságából három gyermek született, mindhárman itt élnek helyben családjukkal.

Mindig is az építőiparban dolgozott, és mesterségét a 2003-ban megalakult Zirci Országzászló Alapítványban is tudja kamatoztatni. Az Országzászló-emlékmű megmentéséért hívták életre a civil szervezetet, és azóta nagyon sok mindent tettek a helyére, melybe az idő vasfoga belemarkolt vagy a történelem szele belekapott: felújították az útszéli kereszteket, restaurálták Szent Imre szobrát, új ruhába öltöztettek régi kutakat, és gondozzák is az „örökbe fogadott” műemlékek környezetét.

Közel áll a szívéhez minden felújított műalkotás, de amikor arról kérdezem, hogy mire a legbüszkébb eddigi munkásságából, a hittanoktatás beindítását említi a zirci óvodában. Keresztény-katolikus szellemiségéből fakadóan ezt tartja a legfontosabb értéknek, amit sikerült megteremteni.

Nem először ismerték el egyébként a munkásságát, 2009-ben Zirc város felterjesztésére a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése „A Közművelődésért” díjat adományozta számára. Az átadó-ünnepség örökre emlékezetes marad, hiszen a sors úgy hozta, hogy éppen a hatvanadik születésnapján vehette át a kitüntetést a Megyeházán, ráadásul ekkor kezdődtek meg a nyugdíjas évei.

A titkár úr azonban nem nyugszik, mindig valami új dolgon töri a fejét, alapítványi társaival együtt nyitott szemmel jár, mi az, amire szükség van a városban, hogy teljes legyen a történelmi emlékezet, van-e még valami, ami felújításra szorul. Most tették éppen rendbe Békefi Remig apát emlékhelyét az Arborétumban, és a Kistemplom belső felújításánál sem hiányozhatnak a dolgos civil kezek.

Az ünnepségek, megemlékezések módját mindig megadják, ezeken az alkalmakon mintha megállna kicsit a rohanó idő, az emberek elbeszélgetnek egymással egy kis frissítő mellett, feltöltődnek a hétköznapokra, az alapítvány pedig már nézi a naptárát, melyik lesz a következő nap, amikor ünnepelni vagy éppen emlékezni kell. Fellapozzuk a piros, fehér, zöld színekkel borított emlékkkönyvet, melynek lapjairól ezernyi meghitt pillanat köszön vissza az elmúlt tizenhárom évből.

Bittmann Károly azt vallja, hogy amíg egészségünk engedi, tennünk kell a családunkért és a közösségért, ahol élünk. Ha mindenki egy kicsit hozzátesz a közvetlen környezetéhez, akkor szebb lesz a városunk és a jövőnk is. A Zirci Országzászló Alapítványban véghezvitt munkássága ékes példája mindennek. Náluk a tett az első, és azt követően jöhetnek csak a szavak.

A magas rangú kitüntetést Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter adta át, az Ezüstkeresztet pedig Ottó Péter polgármester tűzte fel Bittmann Károlynak az államalapítás zirci ünnepségén, az Országzászló-emlékmű előtt. Az elsőként megmentett történelmi emlékmű előtt…

Paraszti emlékmű

Nemzeti művelődésünk szilárd alapja

A paraszti életformának állított emléket a Zirci Országzászló Alapítvány

Olyan volt egy kicsit az egész, mintha visszamentünk volna a régi falusi világba. Amíg a közösség énekelt a templomban, kintről lovak patája hallatszott. „Az Úr kiragadott engem minden rettegésből” – járta át a falakat újra és újra a plébános atya által tolmácsolt gondolat.

A Kistemplomból a kertbe vonultak az ünneplők, ahol a paraszti emlékművet állító Zirci Országzászló Alapítvány részéről Egervölgyi Dezső köszöntötte az egybegyűlteket. Ének- és harmonikaszó töltötte be a teret, majd egyszer csak lehullott a lepel két emberi alakzatról. Városunk vezetője és a gyerekek virágokat helyeztek a kezében búzakalászt tartó férfi és a kenyeret keblén melengető asszony mellé.

A parasztházaspár nyugalmat sugárzó arccal nézte az embereket, miközben S. dr. Lackovits Emőke néprajzkutató életre keltette a történelmet azon a helyen, ahonnan településünk első emlékei származnak. Jeles alkalomnak nevezte ezt a napot, hiszen „nem mondható gyakori jelenségnek, hogy emléket állítanak azoknak a gazdáknak, akik egykor itt éltek, és munkájukkal termővé tették a határt, biztosítva a mindennapi kenyeret”. Az emlékműről úgy szólt: a gazdálkodó, a földhöz ragaszkodó réteget jeleníti meg a kettős szobor. Az életet, a mindennapi kenyérhez szükséges gabonát elvető és learató férfit, valamint Istentől rendelt társát, feleségét, a gabonából kenyeret sütő asszonyt.

– Rácsodálkozhatunk a népi tudás rendkívül sokoldalúságára, közösséget gyönyörködtető művészetére. A férfiak mindezzel a tudásukkal állat-, növény-, talajtani, időjárási, a természeti környezetre vonatkozó ismeretek birtokosai voltak, földet műveltek, állatot tartottak, szerszámot készítettek, házat építettek, szükség esetén embert, állatot gyógyítottak. Az asszonyok fontak, szőttek, varrtak, mostak, vasaltak, sütöttek, főztek, tisztán tartották a házat, ellátva a ház körüli teendőket, kertészkedtek és gyermekeket neveltek. Művészi faragással, hímzéssel, szövéssel megalkotott tárgyakat hoztak létre a paraszti közösségekben. Meséltek, daloltak, táncoltak, játszottak – sorolta a példákat fentiek alátámasztására a néprajztudomány kutatója. Hozzátette: ez a rendkívüli tudás jelenti máig nemzeti művelődésünk szilárd alapját, ennek a tudásnak, a kereszténységnek, valamint az anyanyelven őrzött kultúra megtartásának, majd továbbadásának köszönhető, hogy megmaradt az ország. Zirc lakóiról pedig úgy szólt: többségében német anyanyelvűek voltak, de jó magyarok is, mert „példájuk ékesen bizonyítja, hogy a magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése”.

S. dr. Lackovits Emőke beszélt a parasztság huszadik századi meghurcoltatásáról is. A kitelepítéstől a bíró bátor kiállásának köszönhetően a zirciek megmenekültek, de a környező települések az elszenvedői voltak. Az államosítások idején sok kuláklistára tett gazda a városba menekült kilátástalan helyzete miatt. Nagy Imre hatalomra kerülése enyhülést hozott, de a szabadságharc bukását követően ismét a gazdákat vették sorra, minden vagyonuktól megfosztva kényszerítették őket a közös gazdálkodásra. A helytörténeti vonatkozásokra is kitért: „ez volt az az időszak, amikor Zircen is elvetették a gabonát, de már aratásra nem volt az övék. A munkát egy emberként tagadták meg bátor kiállással a zirci gazdák, amivel még a hatalom sem tudott mit kezdeni.”

– Ez a politika a már elindult polgárosodást helyrehozhatatlanul visszavetette. A rendszerváltozással sok minden megváltozott, de a régi életforma visszavonhatatlanul eltűnt. Ennek a hagyományos életmódot folytató gazdatársadalomnak, a sok megpróbáltatást túlélő és abból talpra állni képes elődöknek is emléket állított a Zirci Országzászló Alapítvány – mondta az ünnepség szónoka.

Ezt követően hosszasan méltatta az alapítványt, amelynek „valamennyi tagja ékesen bizonyítja, hogy a közösségért való önzetlen, áldozatos tevékenység ma sem veszett még ki az emberekből.” Az alapítványi vezetők munkásságának elismeréséül Sütő András szavait kölcsönözte: „A történelem bármennyire is a tömegek műve, egy-egy kiemelkedő személy karján sétál be az emlékezet házába.”

A gazdasági év kezdete volt ez valaha, hiszen Szent György napján hajtották ki először az állatokat a legelőre. Gyülekeztek felettünk a felhők, de a földnek szükséges eső még váratott magára, és a borús idő ellenére a Nap is többször rámosolygott a bakonyi juharfából készült szoborpárra.

Az emlékművet Máj János elnök és Bittmann Károly titkár, az alapítvány vezetői adták át Ottó Péter polgármesternek, aki megköszönte, hogy újabb alkotással gazdagították a várost, és arra kérte őket, hogy az elmúlt tizenhárom év „jó szokását” és aktivitását őrizzék meg a jövőben is, hogy „nagyon sok felemelő pillanatnak lehessünk még így együtt, közösen tanúi”.

Végül az alkotást készítő Dávid Mózes erdélyi fafaragó szólt néhány gondolat erejéig az ünneplőkhöz, elérzékenyülve, hiszen ő maga is paraszti családból származik, szülei gazdálkodó emberek voltak. Köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették őt a szobrok megalkotásában. Mint elmondta, igyekezett a sváb és a székely parasztemberek formáját közvetíteni, és reméli, hogy mindez sikerült is.

A letűnt paraszti életformának emléket állító alkotást megáldották a történelmi egyházak képviselői, Huszár G. Lőrinc plébános atya, Vecsey Katalin református lelkész és Szakos Csaba evangélikus lelkész. Az ünnepségen közreműködött szavalatával Wittmann György, dalcsokrával a Bakonyoszlopi Énekkar Baumgartner Etelka vezetésével, Ivanovics Imre zenei kíséretével.

Az ünnepséget követően Tenk Mihály sváb népi hangszeren, gombos harmonikán játszott a közönségnek, akik közül többen dalra is fakadtak.

Kelemen Gábor
www.zirc.hu

 

Dr. Bartalis Imre – Paraszti huncutságok

A Zirci Országzászló Alapítvány és a Bencés Diákszövetség Veszprém Megyei Egyesülete közös
szervezésében december 10-én Dr. Bartalis Imre állatorvos, nyugalmazott főtanácsos tartott előadást az Apátság Gobelin-termében.

Az előadás címe – Paraszti huncutságok – derűs, vidám estét ígért. Az anekdoták, a humor mögött azonban hamar felfedezte a nagyszámú hallgatóság a saját földjén egyedül, családja segítségével gazdálkodó falusi ember mindennapos erőfeszítéseit, gondjait, a hozzá nem értő hatalmasságok parancsa elleni furfangos védekezését. Az évnek mind a tizenkét hónapjában nehéz munkát igénylő gazdaság csak az ősöktől örökölt szakértelemmel, szorgalommal, a falu összefogásával volt eredményes. Egyszerre kiszolgáltatottnak lenni a természet szeszélyeinek, és a parancsoláshoz szokott hatalmaknak, ezt csak kellő humorral, csalafintasággal, góbésággal lehetett túlélni. Imre bácsi székely lófő ősökkel rendelkező sokgyermekes családban felnőve már kiskorától fogva természetesnek vette a földdel szorosan összefonódó életformát, nem is működhetett volna másképp egy ilyen gazdaság, csak ha a legkisebb gyermek is hasznos szerepet kapott benne. Az állatorvosi hivatás azt jelentette, hogy nem szakadt el a falusi élettől, a gyógyítás mellett az emberek ügyes-bajos gondjaival is törődött. Újságíróként, hagyományőrző, nemzeti összefogásra buzdító könyveivel közéleti szerepet is vállalt. Bámulatos memóriája mellett rendszeresen vezetett feljegyzései segítették, hogy több könyvében megírja pályafutásának érdekesebb – hol szomorú, hol vidám – epizódjait. Érdekes, tanulságos történeteit hallgatva hamar elszállt az este.

Az Országzászló Alapítvány legközelebbi terveinek egyike, hogy a régen „ a falu” néven emlegetett városrészben fából faragott szoborral őrizze meg az egykori zirci magángazdálkodók, virágzó parasztgazdaságok emlékét a Kistemplom mellett az egykori királyi udvarház közelében. Köszönjük, hogy Dr. Bartalis Imre is ezt a törekvést támogatta emlékezetes előadásával.

Nagycenki Széchenyi emlékfa ültetés

A 40 éves Országos Széchenyi Kör alapításának évfordulója alkalmából ültetett emlékfa ünnepélyes felavatása: Nagycenk, 2015. október 27.

Pontosan 1975. október 27-én a Széchenyi nevét viselő szocialista brigádok tagja i találkoztak Nagycenken, a Széchenyi István Emlékmúzeumban. Környei Attila felhívására jelentkezve egy izgalmas vetélkedőn vettek részt, majd az ezt követő beszélgetés során alakult ki az elképzelés, hogy létrehozzák a múzeum baráti körét. Akkor és ott tették le az alapját a jelenleg is működő Országos Széchenyi Körnek.

A kastély dísztermében, a Himnusz eléneklése után Aczél Eszter múzeumigazgató köszöntötte a megjelenteket, majd Péchy Mária az Országos Széchenyi Kör elnöke köszöntötte a tagokat, a vendégeket, Rubovszky Andrást a Széchenyi Társaság titkárát, Buday Miklóst a Széchenyi Alapítvány elnökét, Bittmann Károlyt, a Zirci Országzászló Alapítvány titkárát, Csorba János Nagycenk polgármesterét és Bugledich Attila alpolgármestert.
A köszöntők elhangzása után Siska Tamás – aki az alapítók között volt – tartott az elmúlt negyven év eseményeiről egy tartalmas előadást, emlékezve azokra is, akik már nincsenek közöttünk.
Az emlékfa ültetést Egervölgyi Dezső kezdeményezte, majd az avatóbeszédét az alábbi szavakkal kezdte:
Ültessünk emlékfát!

Az avató beszéd:

Tisztelt Aczél Eszter igazgatónő, tisztelt Péchy Mária elnök asszony, tisztelt barátaim, kedves vendégek.
2015. 09.14-én „Felhívás” jelent meg az Országos Széchenyi Kör honlapján, melyre felszólító módban a következő választ írtam:

Ültessünk fát!
Tartozunk Környei Attila emlékének annyival, hogy emlékfát ültet tiszteletére az Országos Széchenyi Kör.
Tartozunk mindazok emlékének, akik már nincsenek közöttünk, de részesei voltak Széchenyi szellemiségének megőrzésében a kezdetektől.
Tartozunk magunknak, mert átvettük a zászlót és ma is él az 1975. október 27.-én indított Széchenyi mozgalom.
Legkevesebb, hogy ünnepélyes keretek között megjelöljük azt a helyet, ahol létrejött egy közösség, hogy ébren tartson egy „szellemet”, Széchenyi szellemét.
Emlékezni nemzeti lelkiismeret.
Emlékezzünk e fával, hogy majd ránk is emlékezzenek.
A felhívás, de a válasz sem a Soproni Erdészeti Egyetem
hallgatóinak, nem is azoknak, akik eltüntették az általunk elültetett Széchenyi emlékfát, hanem a Széchenyi Körös barátaimnak szólt.
Egy felkiáltás, mely figyelmeztetés is egyben.
Péchy Mária elnök asszony szerint, enyhén erőszakosan léptem fel, és
nem igazán hagytam békében, a faültetés témájában. Erőszakos? talán, picit,
bolhányit. De nékem nem így tűnt.
Igaz sokszor írtam levelet, sokszor felhívtam telefonon, hogy érdeklődjek, de soha nem vettem észre, hogy nem fogadta szívesen keresésemet.
Jónak tartotta az ötletet és támogatólag mellé állt a faültetés gondolatának. De nem csak támogatólag és nem csak mellé állt.
Egy briliáns ötlet is csak akkor ér valamit, ha van, aki kivitelezi, különben csak egy jó gondolat mely elveszik a többi jó között, elszáll, mint a buborék.
De ez a gondolat nem veszett el, ez a gondolat Mária jóvoltából testet öltött.

E fával emléket állítunk Széchenyinek és magunknak is.

Nem holt kőből, rideg ércből, hanem élő anyagból, mely magában hordozza az életet, a jövőt, magába fogadja és összeköti szellemünket Széchenyi szellemével.
És ezzel a cselekedettel nem teszünk mást, mint amit eddig is tettünk: ébren tartjuk és ápoljuk Széchenyi szellemiségét szeretetből, elkötelezettségből és általa szorosabb lesz a kapcsolatunk Nagycenkkel és a Széchenyi Emlékmúzeummal.

Hölgyeim és Uraim!
40 éves a Széchenyi Kör. A negyven év köt össze bennünket.
Megöregedtünk, de valami elevenen tartja szellemünket, mozgásra késztet bennünket, és ez nem más, mint ügyszeretet.
Környei Attila által létrehozott szocialista brigádmozgalom és a belőle kinőtt Országos Széchenyi Kör, felbecsülhetetlen munkát végzett a Széchenyi ismeretterjesztés terén. Tevékenységünk kiterjedt az ország egész területére és ebben rejlett a gondolat eredetisége. Büszke vagyok rá, hogy részese lehettem e közösségnek.
Aki fát ültet, unokáira gondol és bízik a jövőben.
E tevékenységünkben, ha akaratlanul is benne rejlik a távolba tekintés.
Szeretném, ha több év múlva, az unokáim osztálykiránduláson felfedeznék a fát, és büszkén mondanák: az én nagyapám is tagja volt az Országos Széchenyi Körnek.
És talán a váratlan találkozás felébreszti bennük a kíváncsi vágyat, hogy utána nézzenek és találkozzanak a „hely szellemével” mely öregapjukat magához láncolta több mint 40 éven át.
És talán leemelnek a polcról egy Széchenyi képeskönyvet, aztán majd a Hitelt.
Higgyünk a bennük szunnyadó magyarságtudatukban, mely idővel szárba szökken, mert ők a jövő, ők jelentik a jövő Magyarországát.
És ha valóban így történik, akkor nem volt hiábavaló tevékenységünk, nem hiába ültettük el a fát.
Az ünnep a nemzet emlékezete, az ünnepek pedig az emlékezet karbantartói.

Most elmegyünk,
de lelkünk egy darabja itt marad,
melyet a fa magába fogad,
s így a kapcsolat örök marad.

Zirc – Nagycenk, 2015. október 27.

Egervölgyi Dezső

Emlékezes Prohászka Ottokárra és emlékfa ültetés

A haza apostola és tanítója

Születésének 157. és pappá szentelésének 110. évfordulója alkalmából fát ültetett az arborétumban Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök emlékére a Zirci Országzászló Alapítvány, a Zirci Széchenyi Kör és a Zirci Katolikus Egyházközség.

Az egyházi vezetőről Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár igazgatója emlékezett meg. Bevezetésként elmondta: mindig örömmel beszél Prohászka életútjáról és jelentőségéről, mert azt tapasztalta, hogy huszonöt évvel a rendszerváltozás után is keveset tudnak róla, bizonyos médiumok pedig megbélyegző jelzőket társítanak a neve mellé.

Prohászka Ottokár a felvidéki Nyitrán született, és itt lett később a piaristák neveltje. Tehetségére hamar felfigyeltek elöljárói, és Rómába küldték továbbtanulni. Pappá 1881. október 30-án szentelték. Huszonkét évig dolgozott az esztergomi kisszemináriumban, melynek kezdetben tanára, később professzora, majd az egész intézményt megújító lelki igazgatója lett. A papnevelést szinte forradalmasította, olyan papi generáció tagjai tartották mesterüknek, akik sikerrel birkóztak meg a huszadik század eleji magyar társadalmi katasztrófák lelkipásztori feladataival, tartást adva a népnek.

prohászka ottokár

Prohászka Ottokár életútját, jelentőségét Mózessy Gergely (a képen jobbról) méltatta. Mellette Huszár G. Lőrinc ciszterci plébános és Egervölgyi Dezső, a Zirci Országzászló Alapítvány kulturális felelőse (Fotó: Boross László)

 

Szó esett a püspök írói, újságírói tevékenységéről is. Az 1910-es évekig a katolikus sajtóügy vezéralakja volt, prózáját pedig mesterinek nevezte a szónok. Cikkeiben kifejtette nézeteit, reformgondolatait a kor egyházi és társadalmi problémáiról, szociális kérdéseiről. A keresztény világra zúduló új eszméket nem sértődötten fogadta, hanem kész volt velük a párbeszédre. Mindemellett elismert teológus és filozófus is volt. Keresztényszocialista elveket vallott, aktív politikai fellépéseinek is a szociális tettrekészség volt a mozgatórugója. Legjelentősebb gyakorlati alkotása a Szociális Missziótársulat megteremtése volt, amely hihetetlen méretű karitatív munkát végzett – tudtuk meg.

Prohászka Ottokár 1904-ben Pestre került, a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának dogmatika-professzora lett. Püspökké egy évvel később nevezték ki, majd szentelték fel. A civil tudományos élet is elismerte azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.

68 évesen érte a halál, a róla elnevezett székesfehérvári vasútvidéki emléktemplomban nyugszik. Mózessy Gergely a püspök tragédiájának nevezte, hogy halála után hivatkozási alappá és szimbólummá vált. – Bár életművének tudományos feldolgozása megkezdődött, inkább a politika sajátította ki magának alakját. A baloldali kulturális elit stigmaként ragasztotta nevéhez az antikommunista és antiszemita jelzőket. Előbbi kikopott mára, utóbbi valóságtartalmát pedig igazán komolyan soha nem vizsgálták – tette hozzá.

A Zirci Ciszterci Apátság Látogatóközpontjának gobelintermében megtartott ünnepségen avatóbeszédet Egervölgyi Dezső, áldást Huszár G. Lőrinc plébános atya mondott, szavalatával közreműködött Detre Csongor. A megemlékezés koszorúzással zárult. Az emlékfa mellé lerakott kövön Prohászka Ottokár portréja mellett ez áll: „Magyarország apostola és tanítója”.

Kelemen Gábor

www.zirc.hu

Október 6-ai megemlékezés

Tiszteljük hőseinket és eszményeiket!

Van-e igazságos forradalom? Van-e igazságos harc? – tette fel a kérdést október 6-ai emlékező beszédében dr. Árpásy Tamás, a Zirci Járási Hivatal vezető-helyettese.

A válasz nem késett sokat: van igazságos forradalom és szabadságharc, erre ragyogó példa 1848-49. Már a reformkornak nevezett, nagyjából a 19. század első reform országgyűlésétől a forradalomig tartó korszak páratlan volt a maga nemében, hiszen sem azelőtt, sem azután nem fordult elő, hogy a társadalom uralkodó rétegének többsége és java saját egyéni és kollektív érdekeivel homlokegyenest ellenkezően, csupán nemes elvek és értékek vállalásával, hazája szeretetétől vezérelve önként lemondott saját előjogairól – mondta a szónok. Az aradi vértanúkkal kapcsolatban – felidézve kivégzésük körülményeit – úgy fogalmazott: „a mai belvárosi fanyalgók számára különösen furcsa és bosszantó lehet, hogy ezeknek a szó valódi értelmében nemes embereknek a jó része úgy vállalta magától értődő természetességgel a magyarság sajátos sorsközösségét, hogy még magyarul is keveset tudott”. Hangsúlyozta, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc – vargabetűi, tévedései és gyarlósága ellenére – igazságos forradalom és igazságos harc volt. „Örök, egyben intő tanulsága, hogy az önfeláldozás, az önzetlenség, a bátorság, a hazaszeretet sohasem viszonylagos és múló szeszély, hanem emberként és magyarként való megmaradásunk alapfeltétele.” Dr. Árpásy Tamás zárszavában arra hívta fel a figyelmet: hőseinket és eszményeiket tisztelnünk kell.

okt 6. 001

Dr. Árpásy Tamás, a járási hivatal vezető-helyettese emlékező beszédében hangsúlyozta, van igazságos forradalom és harc, ezt példázza 1848-49 emléke (Fotó: Vecsey András – Városi Könyvtár)

 

A szél újra és újra belekapott a fekete zászlóba a Március 15. téren, mintha nem tudna belenyugodni, hogy október 6-ával a gyász színe mindörökké összeforrott. A történelmi események sorát Palkovics Jánosné, a Zirci Közös Önkormányzati Hivatal titkársági referense idézte fel, aki egyben a műsort is vezette a Zirc Városi Önkormányzat, a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és a Zirci Országzászló Alapítvány által szervezett közös megemlékezésen.

Ulrich Anna Csenge és Detre Csongor, a Zirci Reguly Antal Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulói szavalatukkal adóztak a hősök emlékének, majd az emlékező szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat a kopjafánál, ahol mécsesek is gyúltak.

okt 6. 002

Bittmann Károly, a Zirci Országzászló Alapítvány titkára gyertyát gyújt az aradi vértanúk emlékére a tavalyi évben állított kopjafánál (Fotó: Városi Könyvtár)

 

Már az este szállt a térre, amikor a történelmi egyházak képviselői – Vecsey Katalin református és Szakos Csaba evangélikus lelkész – áldást mondtak a tizenhárom aradi vértanúra.

Kelemen Gábor

www.zirc.hu