A hősökről járvány idején sem feledkeztek meg.

A továbbra is fennálló veszélyhelyzetre való tekintettel szűk körben szervezte meg Hősök-napi megemlékezését a Zirci Egyházközség és a Zirci Országzászló Alapítvány.

A virágokkal körülölelt Hősök-emlékművénél Wittmann György bensőséges szavalattal adózott a katonák emlékének, majd Imrefi Mór plébános atya közös imádságra hívta az emlékezőket a világháborúk áldozataiért, családjukért, nemzetünk békéjéért és jólétéért.

Ezt követően az emlékezők elhelyezték koszorúikat az emlékmű talapzatánál: Dr. Kovács Zoltán, térségünk országgyűlési képviselője, Zirc Városi Önkormányzat részéről Ottó Péter polgármester és Hellebrandt Ferenc alpolgármester, a Zirci Országzászló Alapítvány képviseletében Máj János elnök, Bittmann Károly titkár és dr. Kőváry György, a Zirci Egyházközség nevében Imrefi Mór plébános, közreműködőként pedig Wittmann György.

Áttörni a parancsolt hallgatás falát

A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek Zircen

– Nézzenek egymásra, mert elszántsággal és elégtétellel tölthet el minket az a tény, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk, és ezt szabadon megtehetjük több mint fél évszázados elnyomatás, hallgatási parancs és zsarolás után. Diadalmas nap ez, hiszen nyíltan emlékezhetünk.

Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások szervezetének elnöke mondta ezeket a gondolatokat Zircen, a Városházán, a kommunista diktatúrák áldozataira emlékező ünnepségen, egy nappal a február 25-ei emléknap előtt.

Itthon a szöges szuronyok árnyékában az ávós terrorbrigád, ha kinézte magának a szüleink lakását, megjelent éjfélkor vagy hajnalban, csengőfrászt hozott, és kis csomagokkal teherautó-platón elvitte mindazokat a magyarokat, akikről azt gondolta, hogy útjában lennének az új rendszer építésének. Recsk és Kistarcsa szögesdrótjai mögé, ítélet nélkül, a táborparancsnok által tetszőlegesen meghosszabbítható fogsággal, kényszermunkára hurcolták el őket.

Sztálin halála után Nagy Imre kormánya hazaengedte a még élő rabokat, csupán azt közölték velük, hogy sem ítélet nélküli fogságukról, sem lágeréletükről nem beszélhetnek senkivel. Ha mégis megteszik, családjuk, hozzátartozóik, gyermekeik látják ennek kárát. „Ennek a rájuk parancsolt hallgatásnak a falát törtük át azzal, hogy a megemlékezés immár állami szintre emelkedett. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja lehetőséget teremt arra, hogy felidézzük és emlékeztessünk mindenkit, mire is képes a kommunista hatalom” – mondta az ünnepség szónoka, akinek a családja is érintett volt, mindkét szülője megjárta a Gulagot.

Menczer Erzésbet további példákkal érzékeltette, hogy a későbbi évtizedekben mire volt képes akommunista hatalom: az ötvenes években vert és gyilkolt, a hatvanas években már csak börtönbe zárt, a hetvenes években kiegyezést ajánlott, de azért még gumibotozott, hogy aztán a nyolcvanas évek végére morális és gazdasági szempontból is elzálogosítsa a jövőt. „1990 után azt hittük, hogy ilyen súlyos bűnök után az MSZMP örökösei sohasem térhetnek vissza a hatalomba. De mint oly sokszor a történelem során, csalódnunk kellett. Húsz évvel az ezerkilencszázkilencvenes fordulat után ismét a startvonalon találtuk magunkat. Az egykori KISZ KB titkárából miniszterelnök lett, és azt láttuk, hogy az ország totális eladósodottsága 2010-ben újra előállt. Mindezt az is tetézte, hogy újra felbukkantak a régi kommunista reflexek, hogy ha hazugságon érik a nagy vezetőt, ha kitör a botrány, akkor lövetni kell”.

Akikre ma szeretettel, tisztelettel, főhajtással gondolunk, akiknek köszönhetjük, hogy áldozatukkal, túlélésükkel, hűségükkel a hazához példát adtak, s akik közül néhányan most is közöttünk vannak, legyenek áldottak, mert nekik köszönhetjük, hogy ez az embertelenség nem darált le bennünket. Azért pedig, hogy mindez ne ismétlődhessen meg a történelemben, nekünk is minden nap, mindent meg kell tennünk – zárta gondolatait a szónok.

Az ünnepség koszorúzással vette kezdetét a Hősök emlékművénél, melyen 2013-ban állítottak emléktáblát a kommunista diktatúrában Gulagra elhurcoltak, Hortobágyra kitelepítettek, haláltáborokba internáltak tiszteletére. Majd a Városházán folytatódott a megemlékezés, ahol Egervölgyi Dezső, a Zirci Országzászló Alapítvány kulturális felelőse köszöntötte az egybegyűlteket. Felidézte a koholt vádak alapján Gulagra internált, s ott tíz évet eltöltött Olofsson Placid bencés szerzetes közel tíz évvel ezelőtti Városházán megtartott előadását.

A történelmi egyházak képviselői, Imrefi Mór plébános, Vecsey Katalin református lelkész és Szakos Csaba evangélikus lelkész imát mondott az áldozatokért – közös fohász is átjárta a termet –, Wittmann György szavalatával tette bensőségesebbé az ünnepséget. A Himnusz és a Szózat eléneklése zárta keretbe az emlékezést Géring Klára, a Zirci Reguly Antal Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola énektanára és két diáklány közreműködésével.

Szaktudás az értékmentésbe fektetve

Kiemelkedően hasznos munkája, a város értékeinek növelése érdekében kifejtett tevékenységéért Zirc Város Elismerő Oklevelét vehette át az önkormányzattól Bittmann Károly. A kitüntetés átadására Zirc város polgármesterének Újévi Fogadásán került sor.

Bittmann Károly a 2003 tavaszán megalakult Zirci Országzászló Alapítvány titkára. Az immár nyugdíjas, sikeres építési vállalkozót szinte az egész város ismeri. A Zirci Országzászló Alapítvány közösségének összefogója, egyik fő mozgatórugója, aki szaktudását civilként is kamatoztatja. Részt vesz az alapítvány programjainak összeállításában, szervezésében és lebonyolításában, nem sajnálva szabadidejét és anyagi forrásait.

Találkozhatunk vele a zirci műemlékek, keresztek, szobrok, kutak restaurálásakor, és újak felépítésekor, mindezeken szakemberként a kivitelezés szakmai irányítójaként és a kivitelezésben aktívan résztvevő, fizikai munkát végző alapítványi tagként is jelen van.

Az elmúlt tizenhat évben lezajlott, városi rendezvényi szintre emelt, a magyar történelmi eseményekhez kapcsolódó alapítványi megemlékezések létrejöttének egyik ötletadója, főszervezője és lebonyolítója. A hitoktatás beindíttatója a zirci óvodában, amelyet azóta is figyelemmel kísér. A könyvkiadások, érdekes előadások, bálok, kirándulások megszervezésében, lebonyolításában is nélkülözhetetlen.

„Mindezen programok sikere Bittmann Károly aktív részvételének is köszönhető. Lakóhelyünk szebbé tételéért, hagyományaink, emlékeink megőrzéséért végzett tevékenysége, erkölcsi tartása példaértékű” – hangzott el a méltatásában.

Zirc Város Elismerő Oklevelét Ottó Péter polgármester és Varga Zita, a kitüntetés odaítéléséről döntő Emberi Kapcsolatok Bizottság elnöke adta át Bittmann Károly részére.

Mindenki annyi értéket kap, amennyit befogad

Lassan egy éve, hogy a Zirci Országzászló Alapítvány felavatta Fekete István emlékművét a Rákóczi téren. Most egy kiadványba foglalták össze a szobor-állítás történetét a gondolattól az avatásig.  

Az ünnepélyes könyvbemutatóra a Városházán került sor, ezt megelőzően megkoszorúzták Fekete István szobrát, amely a Rákóczi téren, az iskolával szemben került elhelyezésre.

A szervező Zirci Országzászló Alapítvány részéről Egervölgyi Dezső kulturális felelős köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Zirci Reguly Antal Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola 7.b osztálya – Müllerné Vida Krisztina osztályfőnök és Géring Klára karnagy vezetésével – elénekelte a Vuk-indulót. Az emlékműnél koszorút helyezett el az általános iskola két diákja, valamint Zirc Városi Önkormányzat, a dombóvári Fekete István Kulturális Egyesület, a Fekete István Irodalmi Társaság és a Zirci Országzászló Alapítvány.

Ezt követően az ünneplő közösség átsétált a Városházára, ahol a könyvbemutatóra került sor. Egervölgyi Dezső bevezetésként Fekete István „Derengő hajnal” című regényéből idézett.

Ottó Péter polgármester nagy dolognak nevezte azt, ha valaki manapság könyvet tart a kezében, mert a hagyományos információhordozó eszközhöz sajnos egyre kevesebben és egyre kevesebbszer nyúlunk hozzá, pedig ott van a környezetünkben, régebbi és újabb kiadványok formájában. Ugyanakkor – statisztikai adatokra is hivatkozva – szerencsésnek nevezte, hogy a technika fejlődése ellenére az e-könyvek nem tudtak egyelőre komolyabban teret hódítani, a ma élő embernek is igénye van arra, hogy könyvet fogjon a kezébe.

Méltatta a Zirci Országzászló Alapítvány munkásságát, amely egy nagyszerű folyamatot örökített meg a kiadványában, s az emlékmű létrehozása mellett méltó módon könyv formájában is megemlékezik Fekete Istvánról. Köszönetét fejezte ki ezért az alapítványnak, minden közreműködőnek és a vendégeknek, akik elfogadták a meghívást a könyvbemutatóra.

A könyvet dr. Hermann István, a Pápai Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatója mutatta be. Fekete Istvánt végtelen humanista emberként jellemezte, példaként állítva mindenki elé. A kiadvány elmeséli az emlékmű létrejöttének történetét, az engedélyeztetési folyamatot, a forrás előteremtését – a pályázati támogatáson kívül például négyszer gyűjtöttek vasat –, az ipari előállítás körülményeit, a szállítást, az avatóünnepség megszervezését. Kiemelte, hogy az egész közösség együtt működött, a szervezőmunkából nemcsak az urak, hanem az alapítvány hölgy tagjai is kivették a részüket. A munka minden egyes fázisát fotókkal dokumentálták, s megörökítették azok nevét is, akik valamilyen formában támogatták a munkájukat. Az ünnepségen szerepeltek gyerekek is, ami bizonyítja, hogy a következő generációt is igyekeznek bevonni a tevékenységükbe, legalábbis megteremtik a lehetőségét.

A könyvet mindenkinek a figyelmébe ajánlotta: „Olyan szeretetettel olvassák, forgassák, mint amilyen szeretettel ezt önöknek a Zirci Országzászló Alapítvány elkészítette, elkészíttette.”

A kiadvány elé gondolatokat fűzött Bodó Imre, a dombóvári Fekete István Múzeum igazgatója is, aki a Fekete István Kulturális Egyesület nevében is szólt az egybegyűltekhez: „E részletes, s minden momentumra kiterjedő kiadvány meglepett, de jóleső érzéssel vettem a kezembe. Kevés Fekete István-emlékhelyünk van az országban, ahol ilyen rangos kiadvány áll az odalátogatók rendelkezésére”. A mai rohanó, internetes világunkban bölcs döntésnek nevezte, hogy a dombormű az iskola bejáratával szemben került elhelyezésre, hiszen a diákok így nap, mint nap találkoznak Fekete Istvánnal és az emlékoszlopon feltüntetett műveivel.

– Amikor tavaly Fekete István emlékművét felavattuk, többünkben felmerült a kérdés, vajon mennyi köze van Zircnek az íróhoz – tekintett vissza a majd’ egy évvel ezelőtti ünnepségre Horváth Tibor, az ajkai székhelyű Fekete István Irodalmi Társaság országos elnöke. – Erre azt az egyszerű választ kaptuk, hogy ugyanannyi, mint bármely magyar városnak, bármely magyar embernek – tette hozzá. „Ezen a gondolaton elindulva megértettem annak mély igazságtartalmát, hogy nincs göllei vagy ajkai emberség, nincs kaposvári vagy mosonmagyaróvári elfogadás, nincs bakócai vagy budapesti természetszeretet. Csak egyetemes emberség, egyetemes elfogadás, egyetemes természetszeretet van, s ezekből az értékekből mindenki annyit kap, amennyit befogad magába. Ezt ismerték fel Zircen az Országzászló Alapítvány tagjai, s mindazok, akik őket támogatták” – hangsúlyozta.

A könyvet átgondolt, igényes munkának nevezte, amely egyesíti magában a dokumentációt a gondolatisággal. Szembesít minket azzal a nagy munkával, amivel az emlékmű felállítása járt, ugyanakkor felemel Fekete István érzésvilágába, amihez mi, az írót szerető és tisztelő utódok hozzátehetjük saját gondolatainkat. Az pedig, hogy az emlékmű és a könyv által elősegítik ifjúságunk lelki épülését és megszilárdulását, szerinte a legnemesebb eszmék közé tartozik.

A könyvbemutató ünnepség végén Bittmann Károly, a Zirci Országzászló Alapítvány titkára ajándékpéldányt nyújtott át a rendezvényen közreműködő gyerekeknek és felnőtteknek.

Százhúsz millió halálos áldozat

A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek Zircen.

Az emlékező ünnepségre a Ciszterci Apátság Gobelin-termében került sor, a szervező Zirci Országzászló Alapítvány részéről dr. Kőváry György köszöntötte a megjelenteket.
A kommunizmus áldozataira Szabó Sándor András lovag, a Magyarok Nagyasszonya Világ Győzelmes Királynője Szent Korona Lovagrend tagja emlékezett. Mint azt elmondta, a Magyar Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata rendelte el a Kommunizmus Áldozatai Emléknapjának megtartását, melynek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én emlékeznek meg a kommunista diktatúrák áldozatairól. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a kommunistákkal szemben történő kiállása miatt a szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, és a Szovjetunióba szállították, ahol húsz évre ítélték el.
Hozzátette: a politikus letartóztatása az első lépés volt azon az úton, melynek során a kommunista párt, kiiktatva az ellenszegülőket, haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Ez a szomorú történet a kommunizmus közel ötvenéves uralmát jellemezve a demokrácia és a szabadságjogok semmibevételének jelképévé vált.

Szabó Sándor András emlékezőbeszéde, mellette dr. Kőváry György

Becslésekre és levéltári kutatásokra hivatkozva elmondta, körülbelül 120 millió halálos áldozata volt a kommunizmusnak az egész világon. Ebbe nem tartoznak bele a rendszer azon áldozatai, akiket börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akiket csoport vagy vallási hovatartozás miatt üldöztek, vagyonuktól megszabadítottak, kitelepítettek. Nincsenek benne azok a magyar nők, édesanyák sem, akiket a „hős” szovjet „felszabadító” katonák megbecstelenítettek, és akiknek megmentése érdekében Mindszenty József bíboros-hercegprímás a nyugathoz fordult gyógyszerért, hogy vérbajukból kigyógyulhassanak. Megbecsülhetetlenül magas azoknak az embereknek a száma, akiket a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak. A kommunisták saját érdekükben a legaljasabb hazugságoktól sem riadtak vissza, elég csak a koncepciós perekre gondolni.

Szabó Sándor András végül arra hívta fel a figyelmet, hogy soha nem kell félnünk az igazságot megvallani, mert hallgatással csak a gonoszok érdekeit szolgáljuk. „Legyünk bátrak, már csak azért is, mert Isten nem hagyja a gyávákon keresztül megvalósulni fenséges tervét!”
Az áldozatok emlékére áldást mondtak a történelmi egyházak képviselői, Vecsey Katalin református lelkész, Huszár G. Lőrinc plébános atya és Szakos Csaba evangélikus lelkész. A Zirci Református Egyházközség vezetője megemlékezett a tavaly novemberben, életének 92. évében elhunyt Gulácsy Lajosról, a kárpátaljai református egyház nyugalmazott püspökéről, akit a református egyházban végzett tevékenysége miatt a szovjet hatóságok 1949-ben letartóztattak, és tíz évre elítéltek. Hét év kazahsztáni raboskodás után 1956-ban szabadult, és tért vissza Kárpátaljára, de a szovjet hatóságok csak 1979-től engedélyezték számára a lelkészi szolgálat végzését.

Az emlékezők csendben imádkoztak az áldozatokért, végül együtt elénekelték a Szózatot.

Kelemen Gábor

A településen található műemlékek megmentését szolgáló alapítvány tagjaként a magyar keresztény kulturális örökség védelme érdekében végzett munkája elismeréseként a Köztársaság Elnöke Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntette ki Bittmann Károlyt, a Zirci Országzászló Alapítvány titkárát.

A kitüntetés átadására két nappal az államalapítás ünnepe előtt került sor a Pesti Vigadó dísztermében. Az élmények még frissek, azt mondja, felemelő érzés volt részt venni az ünnepségen, a közel kétszáz kitüntetett egyike lenni, majd azokról kezd beszélni elsőként, akiknek köszönheti mindezt.

Először is a Jóistenről, aki erre az útra irányította. Aztán a szülőkről, akiktől a lelki töltést, erőt, szorgalmat kapta. És nem utolsósorban a családról – feleségéről, gyermekeiről, unokáiról –, akik mindvégig mellette voltak, amikor lerakta azt a sok építőkövet a szeretett bakonyi kisváros földjére.

Pedig nem is zirci születésű, egy ötgyermekes család középső fiújaként Bakonyoszlopon látta meg a napvilágot 1949. október 22-én. Igen, éppen betöltötte hetedik életévét az ’56-os forradalom idején. Emlékszik, a kerítés tetejéről nézték, ahogy meneteltek az orosz katonák a házuk előtt. A kis katolikus falu templomának nagy oltárát a mai napig édesanyja hímzett terítője díszíti. Bittmann Károly 1974-ben került Zircre. Házasságából három gyermek született, mindhárman itt élnek helyben családjukkal.

Mindig is az építőiparban dolgozott, és mesterségét a 2003-ban megalakult Zirci Országzászló Alapítványban is tudja kamatoztatni. Az Országzászló-emlékmű megmentéséért hívták életre a civil szervezetet, és azóta nagyon sok mindent tettek a helyére, melybe az idő vasfoga belemarkolt vagy a történelem szele belekapott: felújították az útszéli kereszteket, restaurálták Szent Imre szobrát, új ruhába öltöztettek régi kutakat, és gondozzák is az „örökbe fogadott” műemlékek környezetét.

Közel áll a szívéhez minden felújított műalkotás, de amikor arról kérdezem, hogy mire a legbüszkébb eddigi munkásságából, a hittanoktatás beindítását említi a zirci óvodában. Keresztény-katolikus szellemiségéből fakadóan ezt tartja a legfontosabb értéknek, amit sikerült megteremteni.

Nem először ismerték el egyébként a munkásságát, 2009-ben Zirc város felterjesztésére a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése „A Közművelődésért” díjat adományozta számára. Az átadó-ünnepség örökre emlékezetes marad, hiszen a sors úgy hozta, hogy éppen a hatvanadik születésnapján vehette át a kitüntetést a Megyeházán, ráadásul ekkor kezdődtek meg a nyugdíjas évei.

A titkár úr azonban nem nyugszik, mindig valami új dolgon töri a fejét, alapítványi társaival együtt nyitott szemmel jár, mi az, amire szükség van a városban, hogy teljes legyen a történelmi emlékezet, van-e még valami, ami felújításra szorul. Most tették éppen rendbe Békefi Remig apát emlékhelyét az Arborétumban, és a Kistemplom belső felújításánál sem hiányozhatnak a dolgos civil kezek.

Az ünnepségek, megemlékezések módját mindig megadják, ezeken az alkalmakon mintha megállna kicsit a rohanó idő, az emberek elbeszélgetnek egymással egy kis frissítő mellett, feltöltődnek a hétköznapokra, az alapítvány pedig már nézi a naptárát, melyik lesz a következő nap, amikor ünnepelni vagy éppen emlékezni kell. Fellapozzuk a piros, fehér, zöld színekkel borított emlékkkönyvet, melynek lapjairól ezernyi meghitt pillanat köszön vissza az elmúlt tizenhárom évből.

Bittmann Károly azt vallja, hogy amíg egészségünk engedi, tennünk kell a családunkért és a közösségért, ahol élünk. Ha mindenki egy kicsit hozzátesz a közvetlen környezetéhez, akkor szebb lesz a városunk és a jövőnk is. A Zirci Országzászló Alapítványban véghezvitt munkássága ékes példája mindennek. Náluk a tett az első, és azt követően jöhetnek csak a szavak.

A magas rangú kitüntetést Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter adta át, az Ezüstkeresztet pedig Ottó Péter polgármester tűzte fel Bittmann Károlynak az államalapítás zirci ünnepségén, az Országzászló-emlékmű előtt. Az elsőként megmentett történelmi emlékmű előtt…